Sötétben
Szédülök. Sötét van. Gőzöm sincs, merre vagyok arccal, csak megyek. Félek. Visz a kutya. Át az úttesten, karácsonyi vásáron, lépcsőn fel, ajtón be, lépcsőn le, zebrához, balra, előre, jobbra. Megyek vele, rettegek, nem bízom benne, hiába tudom, hogy jól képzett, vizsgázott állat. Most komolyan, normális vagyok? Egy kutyára bízom az életem? Egy kajavezérelt ösztönlényre, aki…