Love. Teach. Play.
Mennyire néznének őrültnek és közveszélyesnek a népek, ha odarohannék minden kisgyerekhez, és én imádom a gyerekeket! felkiáltással simogatnám, ölelgetném őket? Mennyire gyanakodnának, ha a miniboltba be nem férő, annak ajtaja előtt hagyott babakocsiban pislogó deddel negédiznék hosszasan bámulva, gügyörészve, a kocsiba be-benyúlva? Hány pofáncsapást kapnék, ha valakinek tetszene a kabátja, táskája, és ezért szó nélkül…
– abszolúte off-topic poszt következik, semmi kutya – Valahogy egyrészt nagyon felnőttnek, másrészt meg mindenre kíváncsi kamasznak érzed magad, amikor ugyan már amúgy is a világ másik felén vagy viszonylag egyedül, erre gondolsz egyet és megszervezel magadnak egy kirándulást a legközelebbi nagyvárosba (szomszédos, tehát csak 200 km), szállást vadászol meg távolsági buszjegyet, aztán rájössz, hogy…
Képzeld, nekem is van néha szülinapom, nemcsak a kutyáimnak (és nekem is gyakrabban, mint szeretném). Néha meg is ünneplem, kábé ugyanolyan gyakran és akkora felhajtással, mint az övékét (semennyire / épphogycsak). Idén viszont egy forró és viharos nap estéjére kitaláltam, együnk rákot, kagylót, egyéb csúszómászókat, de bor helyett sört gurítsunk utánuk, tehát belga étterembe mentünk,…